- Reklámfilm? - csodálkozott egyszerre Cecil és Otoya, amikor Shining Saotome bejelentette a következő munkájukat.
- Pontosan! Ti ketten... - mutogatott rájuk - egy Valentin napi reklámban fogtok szerepelni! - pörgött egyet a székével. - Itt a forgatókönyv. - nyújtotta át a fiúknak, akik egyből bele is lapozgattak.
- Lesz csoki szökőkút? - örült meg az édességnek Otoya.
- 23. oldal, utolsó bekezdés... - mondott ennyit halkan Cecil, mire társa odalapozott és beleolvasott.
- Hogy mi? - azt hitte rosszul olvasta el a dolgot. - Csókjelenet???
- Talán problémát jelent? Úgy tudtam, hogy nincs barátnője, Ittoki. - mindenki tudta, hogy milyen érzéseket táplál a fiú, és hogy ki iránt.
- Nem, tényleg nincs. - próbált észhez térni.
- Önnek sincs ezzel gondja, ugye Aijima? - az ő érzéseivel is mindenki tisztában volt.
- Nincs, uram. - mondta, majd a fiúk elhagyták az irodát.
- Ez érdekes... - válogatta Chizumi a leveleket, amiket kapott, hogy tanácsot kérnének tőle. - Ezt akár Otoya is írhatta volna Harukára. - sóhajtott egy nagyot. - „Kedves Chizumi, tanácsot szeretnék kérni egy szerelemmel kapcsolatos ügyben.” - olvasta el újra a levelet, immár hangosan. - „Van egy lány, akit nagyon kedvelek. Jobban, mint ő hinné. Sajnos eléggé lefoglalja a munkája, és amúgy is elég sok fiú rajongja körül. Munkájában sikeres, mindenkivel kedves, és alapjában véve egy nagyon elbűvölő nő. Őszintén megvallva, beleszerettem. Azt viszont nem tudom, hogyan mondhatnám el neki. Tanácstalan vagyok. Tudnál segíteni, kérlek?”
- Mint már olvashattátok a forgatókönyvben, két párról fog szólni a reklámfilm. - kezdett bele az eligazításba Hosokawa, a rendező. - Az egyik pár lesz Arina-chan és Ittoki. A gyönyörű és népszerű középiskolás lány, Joshuya Chiyuri éppen a táblát törli le a teremben, amikor a félénk osztályelső, Gushiken Akihito belép a terembe. Mivel az egész reklám Valentin napon játszódik, Akihito is úgy döntött, megajándékozza szerelmét (még akkor is, ha ez viszonzatlan) egy szív alakú, limitált kiadású „Imamura Sweet” bonbon-nal. A lány egyedül tőle fogadja el az édességet, elmondják egymásnak az „sz” betűs szót, végül elcsattan egy csók és minden szép... - hadarta el a végét.
- A fiúknak ez lesz a halála... - mutatott a forgatókönyvben a csókjelenetre Ren. A többi Starish tag is ott volt a forgatáson, hogy bátorítsák bajtársaikat.
- Mi a... - kezdett el kuncogni Shou.
- Min nevetsz Shou-chan? - kérdezte Natsuki.
- Elképzeltem a fejüket a csókjelenetnél... - próbálta visszatartani a nevetést.
- A másik pár Michiru-chan és Aijima. Muso Jin egy pékség örököse, ahol Valentin napon is éppen dolgozott. Van egy visszatérő vendég, az elbűvölő Thrul Yunoha, aki minden reggel betér a pékségbe, hogy reggelit vegyen. A félénk lány minden bátorságát összeszedve nyújt át egy szintén szív alakú, limitált kiadású „Imamura Sweet” bonbont a kiszemelt fiúnak. A lány éppen elfutna, ám Jin ekkor átugorja a pultot, maga felé fordítja a lányt és szájon csókolja. - fejezte be a reklám rövid bemutatását a rendező.
- Ez... lesz... a... vesztük! - mondta egyszerre a többi Starish tag, ahogy végighallgatták ők is a rendezőt. Bár végigolvasták a forgatókönyvet, így jobban el tudták képzelni, amikor Hosokawa mondta.
- De tudja az elnök is, hogy mi van Cecillel meg Otoyával, nem?! - akadt ki Shou.
- Talán pont ezért akarta így, hogy egy kicsit lökjön rajtuk és ne legyenek annyira beszarik. - gondolkozott hangosan Masato.
- Elég nyersen fogalmaztad meg a végét. - állapította meg Tokiya. - De végül is igazad lehet.
- Én ezt nem tudom megtenni... - temette arcát tenyerébe Otoya. - Soha egy lánynak sem mondtam még ki, hogy szeretem. Most meg valami reklám kedvéért kéne kimondanom?
- A csókjelenet egyikünknek sem lesz könnyű. - rajzolgatott szomorúan a forgatókönyv említett részéhez. - Hogy a fenébe ugorjak át egy pulton „szerelemtől lázasan”? - idézett az előtte lévő füzetből. - Még úgy se tudnám megtenni, ha Mira lenne ott... - karjait az asztalra tette, majd ráborította a fejét.
- Fiúk... - szólt be az ajtón kopogás után egy ismerős női hang. - Bejöhetek?
- Gyere csak. - mondták egyszerre, teljesen lehangoltan.
- Hogy vagytok? - kérdezte Haruka őszinte aggodalommal.
- Cecil felbukik majd a pulton, én meg lefejelem a táblát. - jósolta meg a „jövőt” Otoya.
- Ugyan már, ne legyetek ilyenek. - ült le körükbe a zeneszerző lány. - Gondoljatok erre úgy, mint valami főpróbára. Ha ezen túl lesztek, utána könnyebben megy majd, hogy szerelmet valljatok Mirának meg Chizunak. - mosolygott barátságosan.
- Oké, akkor kezdjük! - szólt a rendező a megafonba.
- Első jelenet, egyes csapó! - és forgott is a kamera.
- Végül mégsem volt elég bátorságom odaadni Chiyuri-channak az ajándékot... - búslakodott „Akihito”. - Ha csak egy utolsó lehetőségem lenne... - kívánta, amikor visszafelé tartott az osztályterembe a történelem füzetéért. Mély levegőt vett, megigazította a szemüvegét, majd belépett a terembe.
- Gushiken-kun?! - csodálkozott szerepe szerint a sötétbarna hajú Arina.
- Chiyuri-chan? - kerekedett ki a fiú szeme. - Utolsó esély? - suttogta maga elé.
- A füzetedért jöttél? - vörösödött el teljesen hitelesen a lány. Látszódott rajta, hogy „szerelmes”.
- Igen. - erőltetett mosolyt az arcára. Nem tudott úgy nézni partnerére, mint Chizumira. - Meg szeretnék...
- Állj! - állította le a forgatást a rendező. - Több átéléssel, Ittoki! Mint aki tényleg szerelmes, és örül, hogy odaadhatja szerelmének a csokit. Legyen kicsit izgatott! - adta ki az utasításokat. - Vegyük újra onnan, hogy...
- Nem fog neki menni. - idegeskedett a fiúért Natsuki.
- Pedig tisztára hasonlít a lány Chizura, nem?! - állapította meg Tokiya, mire mindenki ránézett.
- Te egy zseni vagy! - kiáltotta el magát Shou.
- Állj! - állította le ugyan annál a résznél a forgatást Hosokawa, és idegesen hátranézett a zajongókra. - Kifelé! - utasította őket.
- Ne! Várjon! - szabadult volna a szőke hajú, szemüveges a biztonságiak fogságából. - Otoya! - kiáltott. - Képzeld oda Őt! - hangsúlyozta ki a végét, a szereplő arcának színe pedig hirtelen megegyezett a hajáéval.
- Ez az! - mutatott rá a rendező. - Ilyen arcot akarok látni a reklámban is! - adta ki a feladatot, ami nehezebbnek bizonyult, mint hitték.
- Jó, ezt akkor itt fejezzük be mára. - hangzott a rendezőtől. - Berendeztétek már a másik helyszínt? - kérdezte éppen visszatérő asszisztensétől, mire az csak bólintott egyet. - Akkor menjünk át oda.
- Mindenki a helyére! - utasította a stábot Megumi, a rendező jobb keze.
- Oké! Kamera forog, kezdjük! - szólt Hosokawa.
- Jó reggelt! - lépett be a „pékségbe” a színésznő, Michiru.
- Á, Yunoha-chan! - örült meg a lánynak társa, Cecil. - Jó reggelt! A szokásosat? - mosolygott.
- J-Jin-kun, én... - nála is hiteles volt, ahogy elvörösödött. - Igen, a szokásosat szeretném. - szinte minden kameraállásból jól látható volt, ahogy háta mögött az édességet szorongatja.
- Parancsolj. - nyújtotta át a kis papírzacskót. - Lesz még valami?
- Én... szeretném, ha ezt elfogadnád tőlem! - nyújtotta át szemét összeszorítva, idegesen az ajándékot a barna hajú lány.
- Yunoha-chan... - nyelt egy nagyot.
- Állj, állj! - állította le ezt a forgatást is. - Több átéléssel, Aijima! Maga egy szerelmes fickót alakít, akinek egy csodás nő éppen az érzéseit fejezi ki! Próbálja úgy csinálni, mint aki szerelmes! - utasította.
- De hisz’ az vagyok... - suttogta maga elé a fiú.
- Otoya! Várj egy percet! - rohant a fiú után szereplőtársnője, pont, amikor megnyomta a lift hívó gombját.
- Arina? - csodálkozott. - Mi történt? Baj van? - kérdezte.
- Csak látni akartalak. - hangzott a válasz.
- De hát egész nap együtt voltunk. - nem értette a dolgot.
- Ennyire gond, hogy hiányoztál? - közeledett kicsit félénken, szemében mégis huncutság csillogott.
- Nem így értettem. - próbált volna hátrébb lépni, de a liftajtónak ütközött. - Én most... nekem most... - mutogatott a mögötte lévő liftre.
- Édes vagy, amikor zavarban vagy. - tette kezét lassan, érzékien a fiú mellkasára. - Mit szólnál egy közös vacsihoz a lakásomon?
A liftajtó kinyílt, Otoya pedig majdnem beesett a felvonóba. Egy erősebb lökés hatására meg is történt, nekiesve annak falának. Száján megérezte a lány ajkait, a liftajtó pedig becsukódott.
- Hogy mit csináltál? - akadt ki Natsuki.
- Vele töltöttem az éjszakát. - vallotta be újra, a fejét fogva Otoya.
- Hülye vagy? - kérdezte, de tudta a választ.
- A te ötleted volt, hogy képzeljem oda Chizut! - bár már kimondta, nem szándékosan tette.
- De én csak a forgatás idejére mondtam! Nem úgy gondoltam, hogy csinálj, amit vele is szeretnél!
- Én csak... annyira beleéltem magam, hogy Ő az. - bűntudata volt. - Hogy menjek így be holnap forgatni? Most jönne a vége! Na meg hogy találkozzak így Chizuval?
- Hát ezt eléggé el****tad. - Natsuki ritkán káromkodik, de akkor nagyon.
- Tudom. - mondott ennyit Otoya, és szomorúan lehunyta a szemét.
Lassan már kezdte megszokni, hogy az élet mindig tartogat meglepetéseket, mint például a mai nap. Shining Saotome felhívta és megkérte, hogy menjen el egy Valentin napi reklámforgatásra, amelyben a főszereplő Cecil és Otoya. Nem értette az elnököt. Miért kell neki is ott lennie? Ő a Raging kiadónál dolgozik, nem pedig a Shiningnál. Ráadásul, még ha valamelyik fiúnak segítségre lenne szüksége, akkor ott van Nanami, így tényleg nem értette, hogy miért kell neki is ott lennie. Nagy sóhajjal lépett be az épületbe.
- Nos, itt vagyok, de most merre tovább? - kérdezte halkan magától.
- Mira-chan? - halott egy ismerős hangot.
- Natsuki? - nézett meglepetten a fiúra.
- Szia Mira-chan! - ugrott a lány nyakába, aki ijedtében sikított egyet. Miután kiölelgette magát a fiú, elengedte a megszeppent lányt. - Mi keresel itt?
- Az elnök hívott ide. - mutatta az üzenetet. - Bár azt nem tudom miért, hiszen én nem nálatok dolgozok. - rakta el mobilját.
- Gyere, kérdezzük meg a fiúkat, hátha tudnak valamit. - mondta, majd elindultak a többi Starish taghoz. Pont az a jelenet ment, amikor Cecilnek a lány oda adja a csokit és a változatosság kedvéért a herceg megint elhibázta.
- Gyere Mira-chan, elvezetünk az elnökhöz. - mondta Natsuki. Egy kis időbe beletellett, mire megtalálták. Ezután Natsuki rábízta Mirát, aki kétségbeesetten nézett utána. Nagyon nem szimpatizált az elnökkel, mert tudta, hogy ugyanolyan bolond, mint a főnöke. Neki pedig pont elég elviselni azt az örült embert.
- Miért hívott elnök úr? - kérdezte óvatosan a lány. Valahogy rossz érzése volt.
- Miért is? - kérdezte elgondolkozva az elnök, mire a lány fején megjelent az a bizonyos vízcsepp. - Na, mindegy, jöjjön velem! - ragadta meg a lány karját. Egy kis ideig húzta maga után a lányt, majd hirtelen megállt, így a lány beleütközött. - Elfelejtettem valamit. - jelentette ki a férfi, majd eltűnt. Mire Mira felfoghatta volna, hogy mi történt, egyedül volt. Már épp ott tartott, hogy csinál egy hátra arcot és haza megy, amikor ismerős hangot hallott a közeli öltözőből. Óvatosan kukkantott be, de a látvány lesokkolta. Cecilt épp Haruka vigasztalta, és nagyon úgy tűnt, hogy sikeresen.
- Na jó, rám itt nincs szükség. - mondta halkan, majd hirtelen megfordult, de ekkor beleütközött valakibe, mire hátra esett.
- Nem tudsz vigyázni? - förmedt rá egy lány. Ahogy felnézett kissé meglepődött, de nem csak ő, hanem az ismeretlen is.
- Bocsánat. - mondta halkan miközben felállt és elment.
Eközben az előbbi lány megindult az öltöző felé, azonban a kiszűrődő hangok miatt lefagyott.
- Képzeld azt, hogy Mira-chan az.
- Nem megy. Hiába hasonlít rá, akkor se tudom megcsinálni. - hallatszott Cecil csalódott hangja. A lány lefagyva meredt maga elé. Most már mindent értett. Csak ezért kellett, mert hasonlított valakire, és nem azért mert tehetséges. Mérgében úgy döntött, hogy nem lesz pótlék.
- Mi az, hogy csak azért vettek fel, mert hasonlítok arra a lányra! Hát akkor oldják meg nélkülem a forgatást! - morogta, majd távozott.
Eközben Mira össze-vissza bolyongott az épületben. Mivel az elnök cibálásának köszönhetően nem tudott szétnézni, így nem találta meg a kijáratot se, csak össze-vissza mászkált. Pedig nem volt rossz a tájékozódási képessége, mint Nanaminak. Már épp kezdte volna feladni, amikor megpillantott egy ismerős szőke fejet.
- Natsuki! - ment a szőkéhez örömmel.
- Mira-chan? Nem az elnökkel voltál? – kérdezte meglepetten a szőke.
- Hát miután ott hagytál minket elcibált valahova és mondván, hogy elfelejtett valamit ott hagyott. Most meg bolyongok itt, mivel nem találom a kijáratot.
- Oh, értem. Neked is rossz a tájékozódási képességed, Mira-chan?
- Mi? Eh… nem, nem! - emelte fel a kezeit kínosan mosolyogva. - Csupán ez a hely olyan nagy, hogy alig tudok kiigazodni rajta.
Eközben a stábnak feltűnt, hogy a Thrul Yunoha-t játszó Tamazaki Michiru eltűnt.
- Most mihez kezdjünk? - kérdezte reményvesztetten a rendező, majd megpillantotta, a Natsukival beszélgető Mirát.
- Michiru kisasszony! - kiáltott fel boldogan, mire Mira meglepetten fordult hátra.
- Én? Az én nevem Fukuda Mira. - nézett értetlenül.
- Tökéletes! - kiáltott fel a rendező, miközben odarohant a lányhoz és megfogta a két kezét, amit védekezés képen emelt fel. - Egy kis smink és tökéletes mása lesz!
- Mi-micsoda? - kérdezte akadozva a barna hajú. Ekkor jött meg Cecil és Haruka is.
- Mira-chan? - nézett elpirulva a lányra a herceg. Erre már a rendező is felfigyelt.
- Sminkes, intézkedj! Gyorsan, nincs sok időnk! - lökte a lányt egy idegen nőhöz, aki elhúzta az öltözők felé a kétségbeesetten szabadulni próbáló színészpalántát.
- Még is mi folyik itt? - kérdezte Masato. Ő arra a jelenetre ért vissza, hogy Mirát észrevette a rendező.
- Nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy jó dolog fog kisülni ebből. - mondta Tokiya. Pár perc múlva előrángatták az immár kisminkelt Mirát. Cecilnek a szava is elakadt.
- Hé, haver csukd be a szád! - szólt rá hangosan Shou, mire nem csak a herceg pirult el, hanem Mira is.
- Rendben, akkor Fukuda kisasszony, csak egy apró szívességet szeretnénk öntől kérni. Annyi lenne, hogy el kellene játszania ezt, a szerepet! - dugta a lány orra alá a forgatókönyvet a rendező. - Önnek csak ennyit kellene mondania. - mutatta meg a részletet.
- Még, hogy apró szívesség! De én nem tudom színészkedni! - próbált kibújni a feladat alól.
- Ugyan, biztos vagyok benne, hogy menni fog! Forgatás indul, mindenki a helyére! - adta ki az utasítást a rendező. Amikor mindenki elhelyezkedett és Mirát is sikerült rávenni, hogy legalább próbálja meg. elkezdődött a forgatás. - Kamera forog, kezdjük!
- Jó reggelt! - lépett be a pékségbe Mira. Igyekezett nem remegni, meg elejteni a kezében lévő csokis dobozt.
- Á, Yunoha-chan! - nézett vidáman az érkezőre Cecil. A zöld szemű hálát adott az égnek, hogy hirtelen nem a lány valódi nevét mondta. - Jó reggelt! A szokásosat? - kérdezte mosolyogva.
- J-Jin-kun, én... - kezdte Mira. Eléggé halk volt. ráadásul el is volt pirulva. - Én... - ismételte meg, miközben nagyot nyelt. Az arca szinte lángolt, ahogy belegondolt, hogy ez akár a valóság is lehetne.
- Igen? - kérdezte a fiú kíváncsian. Mira zavarában félre nézett majd vett egy nagy levegőt és folytatta.
- Igen, a szokásosat szeretném. - mondta végül lesütött szemekkel.
- Parancsolj. - nyújtotta át a kis papírzacskót. - Lesz még valami?
- Én… Kérlek, fogadd el! - nyújtotta át a dobozt, majd menekült volna, azonban egy csattanás megállításra késztette. Közben, mintha valaki a szerep nevét mondta volna. Meglepetten fordult hátra, majd meglátta, ahogy a herceg a földön ül, és a fejét fogja.
- Jól vagy? - hajolt le hozzá aggódva.
- I- igen. - mondta akadozva Cecil.
- Mutasd csak! - vette le a herceg kezét a fejéről, majd óvatosan megérintette a púpot mire a herceg felszisszent.
- Csak egy kis púp, de ha jeget raksz rá biztos rendben lesz. - mosolygott a fiúra, aki elpirult.
- Yunoha-chan... - mondta ki a lány nevét, majd elkapta a karját és közelebb húzta magához, hogy aztán megcsókolja.
- Úgy látszik csókokkal teli ez a forgatás... - jegyezte meg Natsuki.
- Ajj, fogd be! - szólt rá halkan Otoya.
Kicsit messzebb voltak a többiektől, hogy azok ne hallják a beszélgetésüket.
- Valahova el kéne küldeni Arinát, Chizut meg idehívni. Hátha...
- Hátha ő is belökne a liftbe? - húzta fel egyik szemöldökét a szőke hajú fiú.
- Jó, mondjad még... - fordította oldalra a fejét Ittoki. - Így is eléggé bánt a dolog. Hiába nem vagyunk együtt Chizuval, mégis úgy érzem, mintha megcsaltam volna... - húzta a száját.
- Nem gondolod, hogy beszélned kéne vele a történtekről?
- Mi? Mégis hogy a francba mondjam el neki? - kérdezett vissza kicsit hangosabban a kelleténél, de a rendező csak legyintett egyet, annak asszisztense pedig szólt, hogy 10 perc és kezdenek, mire Otoya bólintott, hogy megértette. - Mondjam neki, hogy lefeküdtem a csajjal a reklámfilmből, de nem jelentett semmit, viszont közben rád gondoltam, szóval egész jó volt? Ez elég hülyén hangzik. Meg kínosan... - vörösödött el, ahogy belegondolt.
- Pedig inkább tőled kéne megtudnia, mint más valakitől. - erre a kijelentésre ijedten nézett rá Otoya. - Nyugi, nem mondom el neki. Sőt, senkinek. Én is megpróbálnám mihamarabb kitörölni a fejemből. Azonban... nem tudom, hogy a kedves kalandod mennyire megbízható.
- Ne hívd így. Én is szívesen elfelejteném... - jegyezte meg halkan. - Fogalmam sincs. Amint felkeltem, és felfogtam a történteket, összeszedtem a cuccomat és hazamentem. Ez volt olyan hajnali fél 6-6 körül... De majd beszélek vele, hogy tartsa a száját. - vetett véget a beszélgetésnek, és visszatért a forgatáshoz.
- Köszönöm a kemény munkát! - hangzott a rendezőtől a forgatás befejeztével. - Mindenkinek jó pihenést!
- Végre vége... - könnyebbült meg Otoya, amint odaért az öltözőjéhez.
- Otoya! - rohant utána Arina.
- Mi történt már megint? - kezdte lefárasztani a lány. Folyton a nyakán lógott, mióta együtt töltöttek egy éjszakát.
- Csak látni akartam a páromat. - nyomott volna egy csókot a fiú szájára, aki azonban ellépett előle.
- Nem vagyunk egy pár, már megmondtam! - kevés ember tudta felidegesíteni, de Arinának sikerült. - Az csak egy baki volt, amit nem is akartam, hogy megtörténjen! Megtennéd, hogy most már végre békén hagysz?
- Hogy mondhatod, hogy csak egy baki volt? Teljesen átvetted a szereped, de most már mehetne élesben is a dolog. - kacsintott a fiúra. - De hogy akkor miért szólítottál Chizuminak a Chiyuri helyett azt nem tudom... - gondolkozott el, Otoya pedig tágra nyílt szemekkel hallgatta a lányt. Azt tudta, hogy az Erizawa lányra gondolt, de azt nem, hogy a nevét is kimondta. Kínosnak érezte az egész szituációt. - Szóval akkor ma este is vacsizunk együtt? – tette „párja” mellkasára a kezét a fiatal nő.
- Már mondtam, hogy nem! - tolta el Arina kezeit, majd becsapta maga után az öltöző ajtaját, kirekesztve ezzel a lányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése