- Mondja valaki, hogy ez csak egy rossz álom... - nézett Otoya kétségbeesetten, összetörve, az egyre távolodó repülőgép után. - Kérlek, ébresszetek fel! - arcát sírva tenyereibe temette.
- Gyere haver, menjünk. - lépett mellé Tokiya.
- De Chizu... - ismét a hatalmas üvegablakon nézett ki, miközben társa segített neki felállni.
- Elment... - mondta halkan, átkarolva Ittoki vállát, és elindultak lefelé a lépcsőn.
- Aiko! - kiabált a lány után valaki, mire ő megfordult.
- Nővérkém! - rohant testvéréhez. - Mit keresel itt? Mi lesz Spanyolországgal? - kérdezte, bár egyáltalán nem bánta, hogy nem ment el a lány a géppel. - De hát láttalak a géphez menni...
- Nem szálltam fel a gépre. Nem tudtam elmenni, és itt hagyni mindent és mindenkit. Talán félútig jutottam el a repülőhöz... - húga öleléséből csak mostanra tudott szabadulni. - Ren? - látta meg ekkor a fiút. - Natsuki... Shou... Cecil... Masato... - nézett végig a tagokon ledöbbenve.
- Én meg Tokiya, ez a tökfej meg itt... - nem tudta befejezni, mire leértek a lépcsőn. - ...Otoya. - mire kimondta a nevét, az már ott is volt Chizumi előtt közvetlen, és egy érzelmektől duzzadó csókot adott a lánynak, egyfajta köszönésképp. Natsuki már örömében tapsolt volna, de Shou és Masato úgy állította le, hogy meg ne moccanjon, mert ezek képesek lennének szétrebbenni ijedtükben. Így hát hagyták, hogy folytassák a csókot.
Chizumi először szabadult volna az ölelő karok közül, ám a szerelem hamar átvette az esze felett az irányítást és birtoklóan szorítani kezdte a fiún lévő pólót. Otoya felszisszent egyet: Chizumi meghúzta a mellszőrét.
- Mit keresel te itt? - kérdezte egyből a lány, amikor levegő hiány miatt szétváltak.
- Ugyanezt kérdezhetném én is! - mosolyogta a fiú. - Örülök, hogy nem vagy a gépen! - mondta boldogan és újabb csókot nyomott az imádott hölgy ajkaira.
- Nem volt erőm elmenni. - vallotta be a lány elpirulva.
- Ezt örömmel hallom! - ölelte még mindig Chizu derekát.
- De... te mit keresel itt? - tette fel újra a kérdést.
- Nem akartam, hogy elmenj! - pirult bele Otoya. - Azért jöttem, hogy megállítsalak, csak későn értem ide. - váltott csalódottra.
- T-t-tényleg? - a lány szemei felcsillogtak, amikor ezt megtudta.
- Tényleg! - pirult el még jobban.
- Ha láttad volna milyen hisztit levágott, amikor ideértünk, de a gép már felszállt... - szólt közbe Shou gondolkozás nélkül.
- Dugulj el! - kócolta össze a kis szőkének a haját Tokiya mosolyogva.
- Valamit elfelejtettem elmondani a próbateremben. - fordult vissza a vörös hajú fiú az imádott lány felé. - Én is szeretlek téged, Chizu! - nézett komolyan az említett szemébe, akinek az arca, akárcsak Otoyáé, szerelemtől ragyogott. - Kérlek, maradj! - kért ennyit.
- Maradok! - mondta, majd megcsókolta szerelmét.
Délután Chizumi már kapta is a telefont Akimoto-tól, hogy nem szállt le a repülőről, ahol át kellett volna szállnia, mégis mi történt? A lány elmondta, hogy bár elindult a gép felé, de hirtelen mintha a földbe gyökereztek volna a lábai. Nem tudott tovább menni.
Húga valahol ennél a résznél láthatta meg a fiúkat, és a „lényegről” pont lemaradt.
- Igazán sajnálom, Főnök!
- Megmondtam, hogy ha mégis meggondolná magát, akkor már nem leszek a főnöke! Ki van rúgva, Erizawa! Amit mondtam, megmondtam! Jó munkaerő volt, de csalódtam magában! Hétfőn a maradék dolgáért jöjjön be az irodába, aztán nem szeretném itt látni tovább! Visz hall’! - nyomta ki a férfi a telefont.
„Az egyik felem azt mondja, hogy ezt most nagyon elrontottam, a másik pedig azt, hogy jól döntöttem.” - nézett be a szobájába, ahol Otoya pihent. Elég idegesen telt a napja, ami kimerítette.
Állítása szerint „biztosra akart menni, hogy Chizu nem megy el egy másik géppel”, így hazakísérte az Erizawa nővéreket. Előtte még a többiekkel elmentek együtt enni, aztán a lányok lakásán, ahogy mindenki elment a saját szobájába pihenni, (ki-ki a maga párjával, mivel Ren is velük tartott,) Otoya Chizumit ölelve aludt el alig öt percen belül. Alvás közben látszott rajta, hogy nyugodt.
Amikor a lánynak elkezdett rezegni később a telefonja az éjjeliszekrényen, csak nehezen tudott kimászni az ölelő karok fogságából. Ahogy meglátta, hogy főnöke hívja, egyből kiment a konyhába.
A beszélgetés után arra a megállapításra jutott, hogy nagyon gyorsan új munkát kell találnia!
- Szia Aiko! - köszöntötte a lányt egyik barátnője, amint az osztály ajtajában megjelent.
- Szia Zoey, mi újság van? - kérdezte.
- Hát nem sok, a hétvégén újabb fotózásom volt, amit most a suliban pihenek ki.
- Biztos nagyon jó lehet egy ilyen fotózás, de én inkább maradok annál, hogy én készítsek képeket másokról.
- Ugyan már! Biztos neked is jól állna! Fel is hívom az ügynököm és megadom neki a számod, hogy hívjon fel.
- De... várj! Hallod, te süket? Ahj Zoey!
Aiko a vacsorát kezdte el készíteni, hogy meglegyen, mire nővére hazaér. Éppen ki akart lépni a konyhából, amikor a zene elhallgatott a telefonján, és egy ismeretlen szám hívta. Habozott egy kicsit, de felvette.
- Halló?- szólt bele a telefonba, amelynek a másik végén egy férfi hang szólalt meg.
- Jó estét, a nevem John Smith és egy bizonyos Erizawa Aikot keresek!
- Én lennék az, miben segíthetek?
- A barátnője ajánlotta magát, hogy nagyon szép alakja van, és hogy ön jó lenne akár modellkedni is. Esetleg mi lenne, ha holnap délután bejönne a Smith stúdióba és készítenénk pár képet?
- Hát nem is tudom...
- Nézze. Lehet, hogy elsőre nagyon furcsa lesz, de higgye el nagyon meg fogja ön szeretni ezt a munkát. Valamint és a barátnője mondta, hogy egy nagyon karakteres kis hölggyel van dolgunk, ezért is hívtam fel.
- Jó, rendben. Legyen. Mikorra kell mennem? Kell vinnem valamit?
- Csak saját magát hozza, és ha lehet 3-ra jöjjön!
- Rendben, akkor holnap!
- A húgicám modellkedni fog! - kapta ki a lényeget Chizumi, miközben húgával vacsorázott, és hatalmas vigyorral az arcán megölelte testvérét.
- Csak egyszeri alkalomról van szó. Ne örülj ennyire! - szólt nővérére Aiko, bár azért jót mosolygott rajta.
Az idősebbik Erizawa az eddiginél is büszkébb volt húgára, aki szépen apránként, de megvalósítja, amiket kislányként megálmodott.
Aiko másnap elment a megbeszélt időpontra a fotóstúdióhoz, hogy megnézze, mi fog rá várni, ha elfogadja az ajánlatot. Kicsit remegő kézzel fogta meg az ajtókilincset, aztán óvatosan kinyitotta. Az épületbe beérve egy hatalmas aula fogadta, ahol gyönyörű fehér fal tárult elé, amin különféle díszek csillogtak. Némelyik swarovski kristályból készült kis apróság volt, ahogy a fény rávilágított, megcsillant rajta egy aprócska fény. A lány elkápráztatva nézte a teret. Az ámulását a recepciós hölgy szakította félbe, aki alig volt 25 éves.
- Elnézést, segíthetek valamiben? - kérdezte a lány kedvesen mosolyogva.
- Jó napot! Öhm... tegnap felhívott egy bizonyos John Smith, hogy jöjjek el egy próba fotózásra.
- Áhh igen! Mondta, hogy amint megérkezik azonnal küldjem fel a 12-es stúdióba. Épp most fotózzák a téli kollekciót! A harmadik emeleten fogja megtalálni.
- Köszönöm! - köszönte meg udvariasan, majd elindult a lift felé.
Amint felért az emeletre, rögtön bele botlott Johnba, aki éppen az ő keresésére indult.
- Jajj, ne haragudj, nem akartalak meglökni! - mondta neki a 26. évében járó fiatalember.
- Semmi baj...tudnál nekem segíteni? Mr. John Smith urat keresem.
- Igen, jó helyen jársz, éppen vele beszélsz. - mosolygott rá a fiú.
- Üd-üdvözlöm uram, az én nevem Erizawa Aiko.
- Nyugodtan tegezzük egymást, hiszen nem vagyok én annyira öreg még. Az én nevem John...John Smith. Na de akkor nézzük is a mai teendőket.
Aiko csendben követte, míg be nem értek a studióba, ahol most egy lányt fotóztak a legújjabb téli kollekcióban.
- Nos, Aiko, téged a legújabb őszikollekcióban fogunk majd fotózni, ami pár hónap múlva kerül a piacra, és ezt szeretnénk megnézni, hogy milyen hatással vannak rád a fények és az idegen emberek, hiszen lesz majd amikor más emberekkel kell majd fotózodni különbféle szituációkban. Na, de lássunk is neki. Jenny, neked most egy óra pihenőt adok, amíg megnézzük az őszi részt is.
- Rendben, John.
- Na, akkor a stylist, a fodrász és a sminkesek mindenben segíteni fognak, csak kövesd őket! - adta ki az utasítást Aikonak.
- Igen is! - bólintott az új lány.
Egy óra elteltével le telt a fotózás, de Aikot csak este fogják értesíteni, hogy felvették-e vagy sem, de nagyon megtetszett neki a fotózás és bízik benne, hogy felveszik.
Az első olyan reggel, amikor felkelek és ideges vagyok. Pedig nem vagyok az az ideges típus, de most valahogy ez a fotózás kihozta belőlem.
- Jó reggelt, hugicám! Hogy aludtál? - kérdezte vidáman nővérkém.
- Jó reggelt! Hát, hogy is mondjam? Nem a legjobban.
- Izgulsz a fotózás miatt, igaz?
- Nem igazán a fotózás idegesít, hanem az, hogy Ren be akar jönni, és nem hinném, hogy örülne neki, ha meglátná, amint 2 fiúval egy fürdőruha kollekciót mutatunk be és épp ölelgetnek.
- Jajj, ne aggódj ezen! Majd én a kezelésbe veszem, ha valami rosszat mer csinálni az első munkanapodon!
- Jó, de akkor vele kell jönnöd, mert ő nem tudja, hogy fiúk is lesznek. - húztam a szám.
- Óh, te! Téged néha ki kéne találni, ha nem lennél, drága Aiko! De ne aggódj, megoldom, hogy ne legyen semmi gond. Mondjuk, azért lehet le kéne kötni egy székhez. - vigyorodott el Chizu.
- Köszönöm. - válaszként megöleltem a nővérem és indultam is a fotózásra.
Nagyon fura volt, hogy a megszokott rohanás helyett most nyugodtan fog telni a délelőtt az új munkahelyemen. Az egyetlen, ami nem volt olyan fura az az, hogy sokan voltak. Amikor beléptem a terembe, egy gyönyörű tengerparti helyet ábrázoló látványban volt részem, és már javában folyt a fotózás. Rajtam kívül volt még ott egy lány, aki ölni tudott volna a szemével, ahogy észrevett.
- Áhh, Aiko! Épp jókor jöttél, a következő modell te leszel, úgyhogy siess az öltözőbe, ott majd mindenben segíteni fognak neked.
Elindultam, és a hátamon éreztem egy szúró pillantást, amitől a hátamon végigfutott a hideg, de nem foglalkoztam vele nagyon, inkább igyekeztem a helyemre. Amikor készen lettünk, a hajam egyszerű lófarokba lett összekötve, a bikinim egy kékszínű, két részes kis darabka volt.
A következő pillanatban már a két srác mellett álltam, és csak azt vettem észre, hogy igen csak lekötöttem őket a megjelenésemmel, ami kicsit zavart. Alig telt el pár óra, és meg érkeztek a fiúk és Chizu. Láttam Ren arcán, hogy nem örült ennek az egésznek és, hogy ha nincsenek itt a többiek, akkor képes lett volna egy óriási balhét csapni.
Már lassan egy hónap telt el azóta, hogy Chizu és Otoya összejöttek. Azóta kicsit nyugodtabb az élet. Mira összeköltözött Cecillel, és a házat ahol eddig élt, eladták egy családnak. Bár Mira nehezen vette rá magát, hogy eladja, de tudta, hogy ez a legjobb megoldás. Hiába fűzi sok emlék a házhoz egyedül már nem tudja fenntartani ezért döntött úgy, hogy összeköltözik a herceggel, aki nagyon boldog volt, hogy még több időt tölthet együtt szerelmével. Bár az utóbbi időkben mindketten elfoglaltak voltak, így a legkisebb együtt töltött időnek is örülnek. Sőt, mióta együtt vannak, Cecil ügyelt arra, hogy Mira nehogy túlhajtsa magát, így az Erizawa nővérek is megkönnyebbültek, hogy nem kell aggódniuk fogadott húgukért. De a biztonság kedvéért Chizu Cecil lelkére kötötte, hogy ha egy haja szála is meggörbül az ő kicsi húgicájának, akkor kiheréli. Azonban nem csak az idősebbik Erizawa fenyítette be a herceget. Ott volt még a Heavens is, akiknek a szívéhez szintén közel állt menedzserük. Így hát nem volt könnyű dolga szerencsétlen fiúnak, de úgy volt vele, hogy a szerelméért áldozatokat kell hozni. Persze szerelme igyekezett mindkét féltől megmenteni, azonban mindenhol ő se tud lenni, meg hát végeznie kell a munkáját.
- Rendben, mára ennyi! Szép munka volt fiúk! - hallatszott a rendező hangja. Mira felnézett a papírjaiból és rámosolygott a közeledő fiúkra.
- Szép munka volt. - mondta mosolyogva, majd elkezdett kutakodni a papírjai között, és amikor megtalálta, egy szemüveg igazgatás után elkezdte tanulmányozni a papírt. - Még hátra van a Starish-sal való közös forgatás és végeztetek mára. - nézett fel a papírból.
- Mostanában mintha nem lennének úgy összezsúfolva a napjaink. - mondta elgondolkozva Nagi.
- Azért, mert megkértem az elnököt, hogy hagyjon titeket lélegzethez jutni. - mondta Mira, miközben elkezdte összepakolni a papírjait.
- Vagyis, amíg a forgatás tart, nem lesznek túlzsúfolt napjaink? - kérdezte Eiichi.
- Igen. Gondoltam így könnyebb. - nézett fel a lány, miközben levette szemüvegét és elrakta a táskájába.
- Mira-nee, te mindig gondolsz ránk! - ölelte át a lányt Nagi. Kira csak bólintott, Eiichi meg elmosolyodott a jeleneten. Az idillt Mira telefonja törte meg.
- Bocsi fiúk, ezt fel kell vennem. - mondta, majd előhalászta a telefont és felvette. - Szia Kana-chan!
- Szia Mira! Ráérsz a hétvégén? - tért egyből a lényegre.
- Hétvégén? Mindjárt megnézem. - mondta, miközben a vállával a füléhez szorította a telefont, és elkezdett kutakodni a táskájában. Amikor megtalálta a keresett papírt a táskája leesett és mindene szanaszét hevert. Igyekezett elfojtani egy cifra káromkodást. A Heavens tagjai megsajnálták a szenvedő lányt, és összeszedték a cuccát, így a lány nyugodtan tudott foglalkozni a telefon túloldalán lévővel és a papírral, amit a kezében tartott. - Nos, hétvégén pont szabadságon leszek. Úgy terveztük, hogy Cecillel együtt töltjük a hétvégét, mivel mostanában ritkán látjuk egymást és neki is szabad a hétvégéje. Mit terveztél?
- Tökéletes. A szomszéd városban lesz egy fesztivál. Igazán összefuthatnánk, meg hát egy fesztivál még jobban összehozza az embereket, már ha érted, hogy mire gondolok. - kuncogott a lány a vonal végén, mire Mira pirulva fogta a fejét. - Apropó milyen az ágyban?
- Kana-chan! - szólt bele elkeseredve a telefonba a barna hajú. - Még megbeszélem Cecillel, majd visszahívlak. Visz hall. - köszönt el a lánytól és letette a telefont.
Egy óra múlva már a forgatás helyszínén voltak, ahol a Starish és a Heavens közösen forgatott. Miután Mira lefutotta a szokásos köröket a rendezővel és a többi fontos taggal, elindult megkeresni párját.
- Áh, Mira-chan! - integetett neki Natsuki. Mosolyogva visszaintett és közelebb ment.
- Sziasztok, fiúk. - köszönt nekik, majd oda ment kedveséhez, aki csókot nyomott a homlokára, majd magához húzta és átkarolta a derekát. A többi fiú csak mosolyogva figyelte a jelenetet. Örültek neki, hogy a két jómadár végre összejött. - Képzeld, Kana-chan hívott ma. Hétvégén lesz a szomszéd városban egy fesztivál és elhívott minket. Mit szólsz hozzá? - nézett fel kedvesére.
- Jó ötletnek hangzik. Rég voltam már fesztiválon. - lelkendezett a zöld szemű.
- Hm, egy fesztivál mi? Tényleg jó ötletnek tűnik. - gondolkozott hangosan Ren.
- Miért nem jöttök el ti is Aikoval? - kérdezte Mira. - Ti is jöhetnétek Chizuval. - fordult Otoya felé.
- Jól hangzik. Szívesen elmennék, és biztos vagyok benne, hogy Chizu is örömmel eljön. - válaszolt mosolyogva Otoya.
- Az én rózsaszálam is örülni fog a hírnek. Biztos vagyok benne, hogy azonnal bele fog egyezni. – válaszolt Ren is.
- Egy fesztivál jó kikapcsolódás lehetne. - szólalt meg Masato.
- Egyetértek. Remek lenne a sok izgalom utána egy kis kikapcsolódás. - értett egyet Tokiya.
- Akkor ezt megbeszéltük! Mind megyünk hétvégén! - jelentette ki Shou.
- Egy fesztivál? - csodálkozott Chizumi, amikor egy állásinterjúról kijövet visszahívta Mirát.
- Igen, a szomszéd városban. Otoya már beleegyezett. - próbált hatni így barátnőjére a lány.
- De tudod, hogy egy hónapja nincs munkám! A gyűjtögetett pénzemből is ki kellett fizetnem Akimoto-nak a repülőjegyet meg a lefoglalt lakást. Azóta Aiko tart el engem. - nyitotta ki kocsijának ajtaját. - Most is egy interjún voltam, de mivel Akimoto nem írt ajánlólevelet, úgy vannak vele, hogy biztos rossz munkaerő vagyok. Egy fránya papír miatt nem kapok munkát! - kicsit ideges lett a végére, majd beindította autóját. - Francba! - pillantott a műszerfalra.
- Mi a baj? - hallotta a hangján, hogy gond van.
- Alig van már üzemanyag a kocsiban. - mondta csalódottan. - Na, de visszatérve a fesztiválra. - próbálta elterelni a saját gondolatát is, az autót pedig leállította, miközben fejét az ülésnek döntötte. - Ha Otoya belement, akkor legyen. De nem veszek fel yukatát! - szögezte le egyből.
- De...
- Mira!
- Jó, ahogy akarod. - mondta csalódottan.
- Ne csináld ezt velem! - kérte. - Szeretlek, tudod! - mosolygott, bár ezt a vonal másik végén lévő lány nem láthatta.
- Jó, jó. Persze. - hagyta rá, de tudta, hogy igazat mond. Elköszöntek, majd lerakták a telefont.
- Hogy mi? Egy fesztivál? Nahát, ez fantasztikus nővérkém! - lelkendezett Aiko, amint megtudta, hogy Chizu miért beszélt Mirával olyan sokat.
- Hm, igen. Most hétvégén lesz és arra gondolt, hogy mi is elmehetnénk a fiúkkal, mert ez nekik is kikapcsolódás és nekünk is. - felelte Chizu.
- És szerinted lesz valami innivaló? Tudod, nem alkoholra gondoltam, hanem valami más. - vigyorgott furán.
- Ne is álmodj róla! Mit szólna hozzá a te szőke herceged, ha részegen mennél vele? Ha a helyében lennék megkötöznélek, hogy csak én tudjalak megitatni!
- Ez gonosz volt tőled, Chizu! - öltött nyelvet a nővérére.
- De azért remélem nem haragszol meg.
- Már hogy is haragudhatnék meg arra, aki el fog engem vinni a kis kocsijával ruhákat keresgélni? Mert ebben én nem vagyok jó, hogy ilyenre mit kell felvenni. - felelte a lány és elpirult.
- Hát, lássuk csak. Mennyit fizetnél nekem azért, ha elvinnélek? Talán a benzin pénzem is fizetheted!
- Na nagyon gonosz kedvében van a hölgy, ha jól látom.
- Hát, valamit valamiért. - kacsintott egyet húgára.
- Na, de akkor induljunk, még be kell szaladnom a kávézóba is, hogy leegyeztessem a szombati napot.
Ezzel a lányok vidám beszélgetésekbe kezdtek, amit Aiko telefonrezgése zavart meg:
„Szia Virágszálam! Remélem szombatra nem tervezel semmit, ugyanis Otoyával már kitaláltuk a megfelelő programot! ;)
Csók, Ren”
Aiko gyorsan visszapötyögte neki a választ:
„Hát most, hogy ezt megemlítetted, mi is arra gondoltunk amire ti, ugyanis Mira minket is felhívott, és hát ugye mi nem maradhatunk ki belőle. Ezért már elkéstél drágám :P
Csók, Aiko”
Később még írogattak egymásnak, de utána megérkeztek a ruhabolthoz,ahol Aiko egy szép égszínkék yukatát vett észre a kirakatban, amelyet csodálatos ibolyák díszítettek.
A fesztivál előtti napon Mira elment yukata-t keresni Kana-val. Hosszas keresgélés után találtak egy szép yukatat ami mindkettőjüknek tetszett. Egy zöld ruhára esett a választásuk, amin fehér hímzett virágok és indák vannak, hozzá pedig egy sötétzöld övet választottak. Kana egy fekete piros mintás ruhát választott piros övvel. A ruha ujja olyan volt, mintha tűzpiros lepkék lettek volna, rajta amik mindjárt elszállnak.
- Ebben a ruhában tuti fogok magamnak valakit! - mondta határozottan miközben a tükörben nézegette magát. Miután megvették a yukatakat, úgy döntöttek beülnek kávézni egy közeli kávézóba mielőtt haza mennének. Kávézás közben kibeszélték, hogy mi történt velük mióta utoljára találkoztak. Mira elmesélte, hogy jött össze Cecillel, aztán, hogy Chizu és Otoya nagy nehezen végre összejöttek - itt Kana jót nevetett és eldöntötte, hogy ezen túl nyulakként tekint a párra - és hogy milyen béke honol most, hogy nincs semmi probléma. Elmesélte azt is, hogy Cecil mennyire félti amikor sokat dolgozik, és nem engedi, hogy túlhajszolja magát.
- Hát ennyi történt mostanában. - mosolygott Mira és belekortyolt a kávéjába.
- Akkor ezek szerint összességében jól megvagytok mind. - állapította meg Kana.
- Igen, hála istennek. - mondta mosolyogva a lány. Miután végeztek Kana félútig elkísérte Mirát, de aztán el kellett mennie, mert munkát kapott, így a Fukuda lány egyedül ment haza.
- Chizu, gyere egy percre! - szólt neki Kana, amikor annak lakásán már készülődtek a fesztiválra.
- Egy pillanat! - segített felvenni húgának a ruhát. Az idősebbik Erizawa inkább csak segítőként vett részt.
- Figyelj csak... - hívta be a szobájába, majd egy nagyobb dobozt vett elő az ágya alól. - Ezt délelőtt hozták neked. - nyújtotta át.
- Mi? Nekem? - döbbent le.
- Igen. Itt a levél is hozzá. - kacsintott, mosolygott, majd kiment a szobából.
Chizumi értetlenkedve nyitotta ki a kis borítékot, majd kivette a lapot és olvasni kezdte:
„Kicsim,
Tudom, hogy nem akartál kiöltözni, de azért gondoltam teszek egy próbát, hátha mégis.
Remélem tetszik, és fel is veszed.
Nagyon szeretném látni rajtad!
Igen, célzás volt!
Szeretlek,
Otoya”
Chizumi száját egy halk és gyenge káromkodás hagyta el. A dobozban egy tűzvörös yukata volt apró cseresznyevirág szirmokkal. Tudta, hogy párja nem azért csinálta, hogy megbántsa, csak kedves akart lenni, így behívta húgát a szobába.
- Segítesz felvenni? - fogta maga elé a ruhát.
- Ááááá!!! - örömében ugrálni és ujjongni kezdett, majd testvére nyakába borult.
- Héhéhé! Össze ne gyűrd! - szólt rá mosolyogva, majd Aiko segítségével alig negyed óra alatt magára is öltötte a yukatát.
A fesztivál napja gyorsan elérkezett. Meg lett beszélve, hogy a lányok Kananál öltöznek át, mivel a fesztiválhoz közel van a lány háza. Lényegében a lányok célja az volt, hogy meglepjék a fiúkat, ugyanis egyik hímnemű sem látta még a lányok ruháját. Így aztán amikor elérkezett a találka ideje, Otoya, Ren és Cecil majdnem szájtátva figyelte a párját. A többi fiú már vissza fogta magát, de azért Tokiya nem túl feltűnően végig nézett a lányok társaságán, de a szeme a legtöbbet Kanan időzött. Idő közben csatlakozott hozzájuk Tomochika és Haruka is. Masato feltűnően közel állt a vörös hajú énekesnőhöz, Shou és Natsuki pedig Nanamit fogták közre. A fesztivál hatalmas volt, rengeteg emberrel és bódéval. Eközben a kis csapat szétvált, ki-ki a maga párjával. Cecil és Mira kézen fogva mentek, majd egy céllövöldés bódénál a lány megpillantott valamit, ami felkeltette az érdeklődését. Egy nagyon aranyos plüss mackó volt az. A fiú észrevette szerelme sóvárgó pillantását.
- Szeretnéd azt a macit Mira-chan? - kérdezte mosolyogva.
- Ha lehet. - mondta elpirulva a lány. A fiú mosolyogva nyomott egy puszit barátnője homlokára, majd kézen fogva a bódéhoz vezette. Ott fizetett, majd nekilátott a plüss megszerzéséhez. A feladat az volt, hogy le kellett lőni a macit egy parafa dugós puskával és akkor övé lesz. Már az utolsó tölténynél járt, amikor végre sikerült megszereznie. Boldogan mosolyogva adta oda barátnőjének.
- Tessék Mira-chan! - nyújtotta át a medvét.
- -Arigato Cecil-kun! - mondta a lány és egy puszit nyomott barátja arcára, majd piruló arcát a macival takarta el. Még mindig nagyon új volt neki, hogy végre együtt van szíve választottjával ezért gyakran zavarba jött.
- Gyere, keressünk egy helyet a tűzijátékhoz. - fogta meg a piruló lány kezét. Miután megtalálták a megfelelő helyet, fellőtték az első tűzijátékot. Mira csillogó szemekkel figyelte, majd fejét a fiú vállának döntötte, aki válaszol magához húzta szerelmét és ölelkezve élvezték tovább a tűzijátékot.
- Örülök, hogy felvetted a yukatát! Nagyon jól áll neked! - ölelte magához barátnőjét Otoya, ahogy a standok között sétáltak, majd meg is csókolta kedvesét.
- ÁÁÁ!!! - hallottak egy hatalmas sikítást. - ITTOKI OTOYA!!! - rohanták meg a lányok a párt. - Autogramot! Kérhetünk egy autogramot? - kérdezték csillogó szemekkel, miközben Chizumit félrelökték.
- P-persze. - még mindig furcsa volt neki a hírnév.
- A többi Starish tag is itt van a fesztiválon? - kérdezte az egyik, Otoya pedig bólintott.
- De most ha megbocsátotok... - pillantott a pár méterrel arrébb lévő Chizura. - Éppen a barátnőmmel vagyok itt. A koncerten találkozunk! - intette a fiatal lányoknak, majd kézen fogta kedvesét és továbbsétáltak.
- Nem lesz gond, hogy csak így ott hagytad őket? - kérdezte kicsit aggódva.
- Dehogy! - nyomott egy puszit a feje búbjára. - Karamellás alma jöhet? - húzta az egyik stand felé barátnőjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése